Blogot kezdeni mindig valami bevágódós, szép és jó sorokkal lenne illedelmes kezdeni, de ha nem haragszik senki se (nem fogtok), akkor eltekintek a bemutatkozós, bepuszizós köröktől, mivel nagy részetek (valamennyire) már ismerhet engem valamely szerencsétlen, katasztrofális, karmikus találkozás okán. Á, de miket is irkálok.. dehogy ismertek. Én sem ismerem magam. Tényleg. Ne nézzetek csúnyán, néha nem is olyan rossz ez a valamely részben tudatlan állapot.
A körülvevő világra örökké olyan emóciók kíséretében tudok rácsodálkozni, hogy néha azt már a Richter-skálán is mérni lehetne. Ha nem élnénk ennyire szűk realitású dimenzió keretei között igencsak bekasztolódva, akkor egész bizonnyal bele tudna remegni a bolygó mindabba, ami végbemegy bennem egyes alkalmakkor. Nevezhetitek ezt túlérzékenységnek akár, de tudom, hogy annál jóval komplexebb dologról van szó. Hogy miről? Az erre kialakított teóriáim egyelőre nem publikusak. Egy darabig biztos nem lesznek azok. Sorry.
Blogvezetés egyik aranyszabálya, hogy fenn kell tartani valamilyen eszközzel az olvasók érdeklődését a későbbi viszont olvasásra. Ehh.. ez a mondat tankönyve illő lett, elnézést érte (csak azért kérek elnézést, hogy nyerjem a szimpátiát és a bennem terebélyesedő, vonalzókkal mérhetetlen szarkazmusom annyira még nem csapódjon ki perszonál kompjuteretek belső monitorára. Van olyan, hogy belső monitor?
No mindegy.. értitek.
Vagy nem.) Annyira nem is fogok törekedni arra, hogy ezt sokan olvassák. Aki akarja, az úgyis fogja, aki nem, az úgyis mást fog olvasni. Valószínűleg olvasóideje 95%-ában a patinás facebook-hírfolyam legeslegújabb magas értékű bejegyzéseit. Nem tagadom én is szoktam, ragályos betegség. Meg a korunk kommunikációs színtere... Son of a bitch...
Nos... mivel is folytassam? Szeretek improvizálni, szóval nem tervezem meg, mi lesz a következő szó, amit lepötyögök az igencsak tré billentyűzetemmel (szerencsétlen szpész nagyon klinikai halál stádiumban lepzsel már egy ideje). Majd csak idővel össze fog állni valami egésszé, hogy ezzel a blogozással mit szeretnék elérni. Teljesen még én sem tudom, de az írói ambícióimat ki kell csapnom valahova most már, mert már igen régen hanyagolom szegény párát. Hamarosan már nem lesz olyan szegény.
Adhat ez az egész azoknak is egy újabb perspektívát, akik annyira nem ismernek, esetleg utálnak (van ilyen, de ők biztos nem fognak idetévelyedni, de ha mégis, akkor szeretettel fogadom őket - no sarcasm). Lehet, hogy teljesen átírom a fejetekben a rólam eddig kialakított képet. Ilyen célom nincs, mivel ez a dolog nem rajtam múlik, maximum csak a leírt soraimtól. A folyamat annál inkább tőletek függ.
Köszönöm, hogy elolvastad ezt eddig, nem várom el, hogy máskor is visszatérj, de ha megteszed, remélhetőleg le foglak valamennyire kötni. Vagy nem. No de a lényeg: ez a lap elég sokáig aktív üzemmódban fog friss bejegyzésekkel virágozni.
