2012. május 17., csütörtök

Destroying the demonic walls

Rombolni mindig felszabadító érzés. Első intuíciója az embernek vele kapcsolatosan, hogy nem szabad, hiszen a kényelmi zónája ezt nem engedi meg, hiszen mi van, ha ezért a környezet örökre megbélyegez valami rossznak?

Válasz: Kit érdekel?

Ami igazából nem is egy válasz, hanem egy újabb kérdés. Ezt a kérdést örökre a levegőben lógva kell hagyni.

Saját mentális korlátaid lerombolása a fizikai randalírozásnál egy kicsit másabb terület. Egy nagyon fontos összefüggés viszont fennáll. A környezeted, a társadalmad ezt sem engedné neked.

Mennyi időt tölt vajon az ember egész élete során olyan dolgokon merengve, amit nem mer megtenni csak azért, mert fél a "másik ember" sztereotipikus, vagy rosszindulatú előítéleteitől, véleményeitől? Nem kell ahhoz látnoknak, szociológusnak, akárminek lennünk ahhoz, hogy megállapítsuk: sokat.

Az utóbbi időben rájöttem, hogy mindezt fel kell számolni. Ezt csak is magamban tudom megtenni. A környezet nem fog változni, heideggeri hivatkozással élve a világ túlnyomó része das Manokból áll. Agy mosott tömegből. Nem ők fogják megszabni az én (a Te!) igazi értékeidet.

Önmagunk megvalósítása mára igencsak közhelyes programként hat, de ez is csak azok miatt van, akik nem keresik az igazi értéket, mert tudják, hogy bennük nincs! Véget kell vetni a mentális elnyomásnak.

Nem rövid a folyamat, de az első fontos lépéseket már megtettem...

1 megjegyzés:

  1. Azt mondják elindulni mindig nehéz.. és azt is mondják, hogy a cselekvés közben születik meg a lelkesedés és a cselekvés hozza meg az új lehetőségeket.
    Tegnap este megnéztem egy fimet: 10 dolog, amit utálok benned címmel. Hogy is mondjam.. viszonylag elég béna volt, de azt hiszem a lényeg megragadott. Van egy lány, mindenki ridegnek gondolja. Elég erős személyiség, nem kertel, pont ez az, amiért olyan fagyosnak tartják. Az igazság az, hogy nem ismeri senki azt, milyen igaz lelki kincset hordoz magában. Amellett, hogy vadóc, igen is érzéki és szerethető, aki harcol a világ mocsok hozadékai ellen úgy, hogy megmarad önmagának, s így nem válik sebezhetővé. Nem foglalkozik mások véleményével, gyermeteg makacsságával hajszolja a vágyait és nem ismer határokat. Szembe mer szállni az emberekkel, s elsöpri őket a mérhetetlen erejével, melyet belülről sugároz.

    VálaszTörlés