The High Road

Go down to wait all night

She's bound to run him out

The rest of the nothing of any how

To each his own

The garden is sorting out

She curls her lips on a bar

I don't know if you're dead or not

If you're anyone

Come on and get the minimum

Before you open up your eyes

It's all being served in your hands

Your addled eyes

Come on and get to open yours

Collected at the borderlines

They want to get up in your hair

Cause they know, so do I

The high road is hard to find

A detour in your new life

Tell all of your friends getting warm

The dogs who ran all night

The son who hoped it would

Break from the warfare in your house

To each his own

The soldier is bailing out

And curled his lips on a bar

And I don't know if the dead can talk

To anyone

Come on and get the minimum

Before you open up your eyes

It's all being served in your hands

Are you one of us

Come on and get to open yours

Collected at the borderlines

They want to get up in your hair

cause they know, so do I

The high road is hard to find

A detour in your new life

Tell all of your friends getting warm

It's too late to change your mind

You let laws be your guide...

The Meaning of Everything

"Elfogadom, ha valaki ok nélkül kritizál, azért mert tudatosult bennem, hogy az ember nem elég fejlett még. Megértem ennek az átlényegülését. Felfogom ép elmémmel, hogy ők a legnagyobb tanítók, mert ők azok, akik a legnagyobb haladást nyújtják számomra. Éppen ezért nem tartom, se hülye, se irigy embereknek, mert tisztában vagyok vele, hogy a tudatosság kezdő betűjét viselik magukon, ami ha megérik, és összeforr, felfogják ennek értelmét! Mind ezek felett végig gyakorlom megőrizni végtelen nyugalmam, mert tudom hogy fejlődésem csak így emelkedhet földi létem tetőfokára! S ha majd a halál kapujában el kell számolnom tetteimmel, Örömmel és Szeretettel nézem vissza életem filmjét! Mert egy újabb feladatot sikerült megoldanom!"

Dreams and Thoughts

Semmi sem olyan, mint régen. Néhány évvel ezelőtt olyan egyszerűek voltak a gondolatok, semmit nem lehetett túlgondolni, kifordítani, nem volt meg az a bizonyos mentális kényszer, ami minden reális/irreális történést, fogalmat, személyt megkérdőjelez körülöttem, illetve bennem.

Fáj néha mindez. Az intellektuálisság nem szolgál mindig pozitív következményekkel, pláne ha már egy idő után képtelen vagy átlátni a katyvaszt. Persze a majomszabású emberek ennek a legfőbb kiváltóbb okai, akik mindannyiunkat körbevesznek, de rájuk - mint mindig - most sem érdemes kitérni.

Túl sok a gondolat, egyre több terhet rónak az elme falába az álmok is. Enyhén fogalmazva csúnyán tudok nézni azokra, akik szerint az álmoknak az égvilágon semmi jelentősége, értelme, miértje nincs, nem tudok nem ok-okozatiság kapcsolatként gondolni mindenre. Minden ez alapján működik, csak sokan képtelen ezt belátni, vagy bele se gondolnak az elmetartalom hiánya miatt.

Minden megváltozik. Érzem a környezetben, de leginkább magamban. Nem tudom, mivé változok, de egyáltalán nem vagyok az az ember, aki voltam úgy egy évvel ezelőtt. Nem is leszek többé az.

Destroying the demonic walls

Rombolni mindig felszabadító érzés. Első intuíciója az embernek vele kapcsolatosan, hogy nem szabad, hiszen a kényelmi zónája ezt nem engedi meg, hiszen mi van, ha ezért a környezet örökre megbélyegez valami rossznak?

Válasz: Kit érdekel?

Ami igazából nem is egy válasz, hanem egy újabb kérdés. Ezt a kérdést örökre a levegőben lógva kell hagyni.

Saját mentális korlátaid lerombolása a fizikai randalírozásnál egy kicsit másabb terület. Egy nagyon fontos összefüggés viszont fennáll. A környezeted, a társadalmad ezt sem engedné neked.

Mennyi időt tölt vajon az ember egész élete során olyan dolgokon merengve, amit nem mer megtenni csak azért, mert fél a "másik ember" sztereotipikus, vagy rosszindulatú előítéleteitől, véleményeitől? Nem kell ahhoz látnoknak, szociológusnak, akárminek lennünk ahhoz, hogy megállapítsuk: sokat.

Az utóbbi időben rájöttem, hogy mindezt fel kell számolni. Ezt csak is magamban tudom megtenni. A környezet nem fog változni, heideggeri hivatkozással élve a világ túlnyomó része das Manokból áll. Agy mosott tömegből. Nem ők fogják megszabni az én (a Te!) igazi értékeidet.

Önmagunk megvalósítása mára igencsak közhelyes programként hat, de ez is csak azok miatt van, akik nem keresik az igazi értéket, mert tudják, hogy bennük nincs! Véget kell vetni a mentális elnyomásnak.

Nem rövid a folyamat, de az első fontos lépéseket már megtettem...

Vital Decision

Soha az életben nem fogok többet a szakadékba szélére állni és lenézni. Nehogy esélyem legyen még egyszer (többször) beleszédülni. Drága mélységének teszek egy  szívességet, és többet a fertálya felé nem nézek. Nem fog megsértődni, úgy érzem. Majd talál mást magának.

Megyek, inkább elkezdek hegyet mászni.

Sosincs vesztenivalóm.

Vicious Circle

Nem érezni az érzést nem egyenlő a puszta ürességgel. Ahol annak kellene lennie, azt a helyet mindig betölti az emberi lényeg magasztos hiánya. A vágyakozás. A bonyodalom ott kezdődik, hogy én egyelőre a vágyért vágyakozom.

Nem érdekelnek az emberek problémái. Arrogáns lennék ezért? Lehet, nem szerepem nekem ezt most eldönteni. Befelé kell figyelnem.

Na meg persze kifelé is annyira, hogy az a várt vágy el ne sétáljon észrevétlenül mellettem.

Existence of the timeless

A lélektelen lélek érzete. Hogy mi is ez? Amikor azt érzed, hogy minden teendő (még a legapróbbak is) hatalmas erőfeszítést fognak neked okozni. Amikor sztoikus attitűd vetül ki a felszínre, aztán hirtelen nem tudsz önmagaddal mit kezdeni. Amikor azt érzed, hogy ami van, az valójában nincs is, vagyis nincs állandóságban, változik. Még a legalapvetőbb dolgok is. A lelked. A személyiséged.

Ebben az állapotban már az alapvető életszükségletek miértjét is nyomós érvekkel képes megkérdőjelezni az ember. Vagyis én már megtudom.

Én már mindent tudok. Kivéve a miérteket...

Ilyenkor sajnálom, hogy üres tudattal jövünk erre a világra. Minden ismeretünket ebben a makulátlannak már igencsak nem mondható világban kell összeszednünk. Ez még oké. Aztán tudnunk is kell mérlegelni. Aztán passzívan lázadni. Majd átalakulni. Regenerálódni.

Kialakul az individuális világszemlélet, maga az "élés". Nehéz folyamat.  Ezért a célért minden nehézség apróságnak minősül.

A végeredmény csodálatos. Csak is az lehet.