Egyetemistának lenni jó érzés. Egyetemistának lenni vizsgaidőszakban kevésbé jó érzés. Pláne akkor, mikor értelmetlen, csak-azért-kitalált-hogy-legyen kurzusból kell valamilyen értékelhető eredménnyel szolgálni. Konkrétan a könyvtár- és informatikai alapismeretek nevezetű csodáról írok itt hatalmas lelkesedéssel. Bölcsésznek ilyet tanulni minek kell? A könyvtár része még hagyján, de a többi... no mindegy. Másodjára sikerült értékes hármast szereznem, ezzel bearanyozva az egész napomat. Eme boldogság már el is illant. Mint tudjuk a boldogság mulandó, sokáig képtelenség fenntartani az érzetét. Megjátszani még nehezebb. Ezt a témát le is zárom magamban, többé nem kell ilyen demagóg kurzussal foglalkoznom (valószínűleg).
Rengeteg mindenen agyalok mostanság. Tárgyuk most mellékesek, az az érdekes dolog, hogy nem tudom a sok engem foglalkoztató miafene közül, melyikkel érdekes több időt eltölteni. Ez van, mikor nem unatkozik az ember. Még csak az kellene nekem..
Egy valami állandó marad. Derülni mindazokon, akik rászolgálnak. Fészbúk létezése miatt ez a folyamat igencsak meg van könnyítve, az világháló étere minden emberi hülyeséget befogad. Néha érdemes ebből profitálni. Csak úgy magunknak.
Tavaszt akarok. Fáj a hideg, kellemes érzetet szeretnék a szabad levegőn. No meg persze nem vizsgaidőszakot. Szerencsére annak nem levése szerda délben beköszönt drága valóm tudatába és létterébe. Jó lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése