Dreams and Thoughts

Semmi sem olyan, mint régen. Néhány évvel ezelőtt olyan egyszerűek voltak a gondolatok, semmit nem lehetett túlgondolni, kifordítani, nem volt meg az a bizonyos mentális kényszer, ami minden reális/irreális történést, fogalmat, személyt megkérdőjelez körülöttem, illetve bennem.

Fáj néha mindez. Az intellektuálisság nem szolgál mindig pozitív következményekkel, pláne ha már egy idő után képtelen vagy átlátni a katyvaszt. Persze a majomszabású emberek ennek a legfőbb kiváltóbb okai, akik mindannyiunkat körbevesznek, de rájuk - mint mindig - most sem érdemes kitérni.

Túl sok a gondolat, egyre több terhet rónak az elme falába az álmok is. Enyhén fogalmazva csúnyán tudok nézni azokra, akik szerint az álmoknak az égvilágon semmi jelentősége, értelme, miértje nincs, nem tudok nem ok-okozatiság kapcsolatként gondolni mindenre. Minden ez alapján működik, csak sokan képtelen ezt belátni, vagy bele se gondolnak az elmetartalom hiánya miatt.

Minden megváltozik. Érzem a környezetben, de leginkább magamban. Nem tudom, mivé változok, de egyáltalán nem vagyok az az ember, aki voltam úgy egy évvel ezelőtt. Nem is leszek többé az.

Destroying the demonic walls

Rombolni mindig felszabadító érzés. Első intuíciója az embernek vele kapcsolatosan, hogy nem szabad, hiszen a kényelmi zónája ezt nem engedi meg, hiszen mi van, ha ezért a környezet örökre megbélyegez valami rossznak?

Válasz: Kit érdekel?

Ami igazából nem is egy válasz, hanem egy újabb kérdés. Ezt a kérdést örökre a levegőben lógva kell hagyni.

Saját mentális korlátaid lerombolása a fizikai randalírozásnál egy kicsit másabb terület. Egy nagyon fontos összefüggés viszont fennáll. A környezeted, a társadalmad ezt sem engedné neked.

Mennyi időt tölt vajon az ember egész élete során olyan dolgokon merengve, amit nem mer megtenni csak azért, mert fél a "másik ember" sztereotipikus, vagy rosszindulatú előítéleteitől, véleményeitől? Nem kell ahhoz látnoknak, szociológusnak, akárminek lennünk ahhoz, hogy megállapítsuk: sokat.

Az utóbbi időben rájöttem, hogy mindezt fel kell számolni. Ezt csak is magamban tudom megtenni. A környezet nem fog változni, heideggeri hivatkozással élve a világ túlnyomó része das Manokból áll. Agy mosott tömegből. Nem ők fogják megszabni az én (a Te!) igazi értékeidet.

Önmagunk megvalósítása mára igencsak közhelyes programként hat, de ez is csak azok miatt van, akik nem keresik az igazi értéket, mert tudják, hogy bennük nincs! Véget kell vetni a mentális elnyomásnak.

Nem rövid a folyamat, de az első fontos lépéseket már megtettem...