Rég írtam, és még alig kezdtem el ezt az egészet. Helytelen. Botrányos.
Na de nem fogok minden nap minden jelentéktelen kis gondolatfoszlányocskát befirkantani az internet feneketlen éterébe, remélem ezért senki nem fog megróni.
Nem fog.
Vizsgaidősuck is over, ennyi, that's it. A témára nem akarok hosszan kitérni, lényeg, hogy jobban túléltem, mint számítottam. Kifejezetten jobb így 2 hónapig folyamatosan tanulni, mint 4-5-ig egyfolytában a középiskolai - hatalmas kvalitású - intézményekben. Na meg nem is rugdosnak a pedagógusszerű lényegyedek minden egyes tanórán. Felbecsülhetetlen.
Elértem azt a pontot az életemben, hogy semmi sem tudja elrontani a kedvem igazán. Ez jó. Le kell tenni az elvárásokról. Aztán minden könnyebb. A kellemes csalódás érzete sokkal egyedibb, mikor ha valamire számítasz, és meg is kapod. Senki/semmi se tökéletes, ezért jobb így.
Hangulatingadozások is elmúlnak. Többször vagyok fent. Tapinthatóan. Ilyenkor a legjobb élni. Fel sem tudom fogni már, mennyi időt töltöttem eddig összesen bullshit dolgokon tépelődve, de ez már nagyon kezd megszűnni.
I've just started feeling good myself.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése